Pár napja egy kisebb csodában volt részem, mert a vendégem az oldás legelején a szüleit azonnal az őket megillető helyre tette. Ez azt mutatta, hogy energetikailag tökéletes kapcsolatban van a szüleivel. Hogy őszinte legyek, sokéves praxisom során én ilyen pozitív esettel még nem találkoztam.

A hölgy már a 70 -es évei körül járt és a szülei régen meghaltak, ám az a fajta szeretet, amit az irányukba mutatott, engem is meghatott. Az Édesapja sok évig fogságban volt Szibériában és csak önfegyelmének és óriási teherbírásának volt köszönhető, hogy képes volt túlélni a megpróbáltatásokat és nehézségek árán végül hazatérhetett. Ezt a kitartást pedig továbbadta, megtanította a gyermekének.

Az Édesanyja is mindig stabil háttér volt a lánya számára. Sok feladatot kapott tőle kiskorától kezdve és sokat tanult tőle. Ennek hatására rengeteg megoldóképlete lett a saját életére nézve. Nagymama létére mai napig viszi a családi vállalkozást és ő a család motorja.

A szülei egészen biztosan nem imádkoztak neki reggel induláskor, hogy mínusz tíz fokban ne a rózsaszínű szandálját vegye fel a meleg cipő helyett és nem ehetett meg egy zacskó gumicukrot reggelire, csak hogy ne hisztizzen a terepjáróban óvodába menet.

Azt tapasztalom, hogy manapság kevés szülő veszi a fáradtságot, hogy elvárásokat támasszon a gyerekével szemben, vagy egyszerűen lustaságból egyszerűen ráhagy dolgokat. „Amíg a telefonját nyomkodja, legalább elvan!” – gondolják. Sokszor még konfrontálódni is félnek a saját gyerekükkel, és ezzel szabályokat be nem tartó, hamis önképpel rendelkező, beilleszkedni képtelen fiatalokat gyártanak.

Kereteket adni, nem korlátozás, hanem nagyon is fontos iránymutatás. Aki pedig ezt elmulassza még időben – kisgyermekkortól kezdve – megtenni, az kamaszkortól kezdve végképp hiába várja el a gyerekétől a tiszteletet és a normális emberi viselkedést.

Vendégem a szüleitől a szeretet mellett elsősorban biztonságot kapott. Olyan mintát és kapaszkodókat, aminél fontosabb ajándékot nem is kaphatott volna az életéhez.