Egy fiatal nő – nevezzük Annának- karrierje elején egy kitűnő álláslehetőséget kapott Svédországban. Az egyetem elvégzése közben is már arról ábrándozott, hogy külföldre megy dolgozni. Minden az utazás mellett szólt, neki mégis furcsa ellenérzése volt, pedig lassan elérkezett az idő, hogy választ adjon a főnökének, hogy elfogadja-e az ajánlatot.

 
A beszélgetésünk alatt kiderült, hogy egyetlen oka volt annak, hogy Anna hezitált a kiküldetésével kapcsolatban, az pedig a hideg időjárás volt. Utálta ugyanis a hideget, még az otthoni teleket is nehezen viselte. A Skandináv télre gondolva pedig egyenesen pánikba esett. Úgy fogalmazott, hogy „a csontjaimban érzem a hideget”. Nem győzött szabadkozni, és még el is pityeregte magát, ahogyan ezt kimondta. Maga is meglepődött, hogy ezt a – szerinte – buta indokot találta a karrierje szabotálására.

 
A konzultáció alatt Anna elmondta, hogy a családjában anyai ágon szinte mindenki extrém módon utálja a hideget. Anyukája és a nagymamája vastag zokniban és dupla takaróval alszanak ősztől kora nyárig, amin a férjeik mindig jókat nevettek.

Volt azonban még valaki, akinek meggyűlt a baja a hideggel. Anyai Dédnagypapáját Oroszországba hurcolták, ahol nem sokkal később sajnos halálra fagyott. Anna nyilván nem ismerhette a Dédapját, de még az Nagymamája sem, mert a Dédmama éppen várandós volt vele, amikor a férje örökre eltűnt az orosz télben.

 
Az oldás során egyértelműen látszott, hogy Anna tudat alatt mennyire kötődött a „hideg utálatán” keresztül a Dédnagypapájához. A családi emlékezet megőrizte ezt az információt az utódok számára, miszerint a hideg akár az életükbe is kerülhet. Ez az emlék aktiválódott sejtszinten Annában is, amikor arra gondolt, hogy külföldre kell mennie, egy olyan helyre, ahol hideg van.

 
Nem mellesleg éppen huszonnyolc éves volt ekkor. Pont annyi, mint a Dédapja, amikor az utolsó levelét hazaküldte Oroszországól. Dr. Máté Gábor tökéletesen fogalmazta meg, amikor ezt mondta: „A trauma nem az, ami veled történik, hanem ami benned történik.”

 
Anna gépe november végén landolt Stockholmban. Azt írta, hogy bár a rövid nappalok nagyon furcsák neki, de a hideg egyáltalán nem olyan vészes…