Mai vendégem egy fiatalember volt, aki az előzőleg megbeszélt
időpontunkra nem tudott eljönni, mivel heves hányási rohamai voltak éppen
aznap, noha nem emlékezett rá, hogy bármi romlott ételt evett volna.

Kérdésemre, hogy történt-e valami vele a tünet jelentkezése előtti
időszakban, amit „szeretett volna visszautasítani, elutasítani”, határozott
igennel felelt:

– Az orvos májfunkció zavart állapított meg nálam és közölte, hogy fejezzem
be az alkoholfogyasztást, mert olyan a májam, mint egy idült alkoholistának.
Pedig én sosem iszok egy kortyot sem, de látszott rajta, hogy nem hiszi el,
amit mondok neki. Apám helyettem is megitta a magáét, én már gyerekként
elhatároztam, hogy távol tartom magam az alkoholtól. Éppen ezért nagyon
rosszul esett az orvos feltételezése.

Nem mindig a saját élettörténetünkben van a probléma gyökere –
magyarázom neki – sokszor elég egy kisebb nyomógomb, egy szikra, ami
berobbantja a generációkon átívelő traumáinkat. A májbetegségeknek
például olyan okai lehetnek, – az alkohol mellett – mint pénzhiány, éhezési Nem mindig a saját élettörténetünkben van a probléma gyökere –magyarázom neki – sokszor elég egy kisebb nyomógomb, egy szikra, amiberobbantja a generációkon átívelő traumáinkat. A májbetegségeknek például olyan okai lehetnek, – az alkohol mellett – mint pénzhiány, éhezési konfliktus, érdemes megvizsgálni az apa-gyermek közötti harag témakörét. Volt ilyesmi a családodban?

– Csak ilyenek voltak… A dédapám munkatáborban halt éhen, amikor a
nagyapám még kisfiú volt. Sosem láthatta a fiát, mert dédanyám várandós
volt, amikor elhurcolták a férjét. Nagyapám sosem jött ki jól az apámmal, és
gyakran meg is verte, ha ivott.

– A nagyapádnak nem volt mintája arra, hogy hogyan kellene apának lenni,
hiszen neki sem volt ebben része. Apa nélkül kellett felnőnie. Éppen ezért az
édesapádnak sem tudta ezt az energiát közvetíteni. Ez sokszor áll az
alkoholproblémák hátterében, ahogy apukád esetében is.

– Én sem jöttem ki sosem az apámmal, mégsem lettem alkoholista, mint ő. –
csattant fel – Ezért is dühített fel az orvos ennyire. Ezek szerint apám ivott,
és az én májam ment tönkre? Ez elég meredeken hangzik.

– Nem, rád egy generációkon átívelő harag érzés és minta van hatással, ami
valamiféle trigger hatására bekapcsolt. Voltál esetleg mostanában pénz
szűkében? Aggódtál, hogy nem lesz meg a betevőd?

– Épp egy éve ilyenkor szűnt meg a cég, ahol dolgoztam. Fél évig munka
nélkül voltam. Nem tagadom, egy idő után paráztam, hogy miből fizetem be
a csekkeket.

Ez volt tehát a nyomógomb, ami beindította a dédapa fel nem oldott
éhezési traumáját. Ha szeretet által nem tudtak kapcsolódni a férfisorban az
utódok, nem maradt más, mint a harag, az alkohol, és egy testi tünet.

Olyan ez, mint egy láthatatlan gumikötél. Minél erősebben akarunk
távolodni – egy váratlan pillanatban- annál inkább ránt vissza.