– Teljesen ki vagyok borulva a fiam miatt. Harminckét éves, és sem a magánélete, sem a karrierje nem úgy alakul, ahogyan kellene. Tulajdonképpen soha semmi nem jön össze neki, egyszerűen nem mer semmit tenni magáért. Mintha nem tudna haladni az életében.
– Tudod ugye, – hogy bár örökre a te gyermeked marad – mivel már felnőtt,  így nem oldhatunk helyette?
– Igen, ezt tudom. Csak szeretném megtanulni könnyedebben kezelni a dolgait. Egy kicsit jobban megérteni az egy szem fiamat, aki valahogy nem boldogul az életben. Pedig hidd el, mi mindent megadtunk neki. Nem csak anyagilag, de törődést, odafigyelést is mindig. Rettenetes látnom, hogy, csak a szobájában ül a gép előtt. Gyerekkorától kezdve otthonülős típus, még nyaralni sem szeretett járni. Középiskolát is olyat választott, ami a lakásunk közelében volt. Mivel csak online munkákat vállal és nem megy sehová, így persze nehéz kapcsolatokat kialakítania.  
– Volt valaki a családotokban aki fiatalon halt meg? Esetleg közlekedési balesetben?
– Nem tudok ilyenről. Sem az én családomban, sem a férjemnél. A férjem előtt volt egy kapcsolatom, aki motorbalesetben halt meg, de neki nyilván semmi köze nincs a fiamhoz. Nem is tud róla, hogy az apukája előtt volt másik kapcsolatom.
–  Ha ő nem szenved balesetet, akkor együtt maradtatok volna?
– Szerintem igen, valószínűleg összeházasodtunk volna. Miután elveszítettem, sok évembe telt, amíg nyitni tudtam az új párom felé, aki a gyerekem apja lett.
– A fiad az előző szerelmed kényszerű kilépésének köszönheti az életét. Mert ha az akkori párod nem hal meg, a gyereked nem születik meg. Éppen ezért a volt szerelmed nagyon is fontos szereplő a fiad életében. Úgy szoktuk nevezni, hogy egy „helycsináló”. A halállal végződött események körülményeinek a kényszeres kerülése a későbbi generációkban kódolódhat. Ez a fiadnál jelen esetben a közlekedés.